A terhelt vallomásának minősül a terhelt minden olyan, a büntetőeljárásban a terhelti figyelmeztetés utáni, bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett, illetve ezeknek címzett szóbeli vagy írásbeli közlése, amelyben a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényt állít. [Be. 183. § (1) bek.]
Vallomástétel megtagadásának joga
A tisztességes eljáráshoz való jog egy jogállam fontos garanciális szabálya, mely a büntetőeljárás körében az önvádra kötelezés tilalmában is megnyilvánul. Ezt a lehetőséget az új Be. „A bizonyítás alapvetései” között tárgyalja, miszerint:
„Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.”
Ehhez szorosan kapcsolódó terhelti jogosultság, hogy;
„[…]a terhelt jogosult arra, hogy vallomást tegyen vagy a vallomástételt megtagadja.”
Voltaképpen a fent említett elvből és jogosultságból következik a terhelt hallgatáshoz való joga. Fontos, hogy ez a jog a büntetőeljárás kezdetétől, annak minden szakaszától megilleti, ezért már a nyomozóhatóság előtt is megtagadhatja a vallomástételt és élhet ezen jogával, sőt, ha a (nyomozó)hatóság nem figyelmezteti ezen jogára, a terhelt vallomása bizonyítékként – bizonyos feltételek fennállása esetén – nem használható fel.
A terhelti figyelmeztetések
Személyazonossága ellenőrzése után a terhelttel ismertetni kell a jogait és figyelmeztetni kell arra, hogy
A terhelti vallomás, mint bizonyíték
A terhelt vallomása elsőként szerepel a törvényben a bizonyítási eszközök között. A magyar bizonyítási rendszer azonban a szabad bizonyítás elvén alapul, amely azt is jelenti, hogy a bíróság szabadon mérlegelheti az eljárás során a bizonyítékokat, azoknak nincs deklarált erősorrendje.
Azonban látni kell, hogy a terhelti vallomás az, amely az egész eljárás dinamikáját megadja, az egész eljárás menetét meghatározza.
A terhelt egész büntetőeljárás alatt tanúsított magatartása befolyásolhatja a bírót az ítélet meghozatalában, így tehát ha többször ellentmondásos vallomásokba bonyolódik a terhet, szavahihetősége megkérdőjelezhető. Azonban fontos, hogy semmilyen törvényben nincsen adott terhelti magatartáshoz rendelt következmény, így például a terhelti vallomástétel megtagadása nem jelentheti azt, hogy a terhelt bűnös, mert nem védekezik. Ekkor viszont számítani lehet arra, hogy a bíróság a többi bizonyítékot fogja az ítélet során alapul venni.
Vallomástétel
A kérdés az, vajon meddig terjedhet a terhelt hallgatáshoz való joga?
A gyakorlatban a terhelt dönthet úgy, hogy nem tesz vallomást, de a kérdésekre válaszol vagy vallomást tesz, de a kérdésekre nem válaszol. Dönthet úgy is, hogy a nyomozóhatóság előtt nem tesz vallomást, majd a bírói szakban tesz, akár csak írásban vallomást. Arra is joga van, hogy az egész, több évig tartó tárgyalássorozaton végig hallgat, majd a legvégén „jelentkezik”, hogy vallomást szeretne tenni, amely egyértelműen borítja fel az addigi bizonyítási metódust és a bíróban addig kialakult képet az ügyről. Fontos rögzíteni, hogy a törvény nem ír elő igazmondási kötelezettséget a terhelt számára, így a védekezés terjedelme szinte korlátlan. Korlátját képezi azonban az, hogy a terhelt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, illetve az új eljárási törvény újdonságaként kegyeleti jogot hamis tényállítással sem sérthet.
A védő szerepe és fontossága
Az új Be. tehát széles körűen biztosítja a terhelt vallomástételhez fűződő és vallomás megtagadásához való jogát. A lehetőségek széles skálája a védelem dolgát is megkönnyíti atekintetben, hogy számos sémát és lehetőséget lehet felvetni a védelem kidolgozása során, ehhez viszont elengedhetetlen a terhelt és védője közötti együttműködés. Mivel pedig terhelti vallomás szakszerű felépítése alapvetően határozza meg az eljárás kimenetelét, ezért szükséges, hogy már a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően felvegye a kapcsolatot a terhelt a védőjével.