A tárgyalás mellőzése
A tárgyalás mellőzése olyan különeljárás, amely a büntetőeljárás bírósági szakaszának egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja oly módon, hogy kisebb jelentőségű és egyszerűbb megítélésű ügyek esetén – meghatározott feltételek mellett – tárgyalás tartása nélkül teszi lehetővé a közvetlen szabadságelvonással nem járó büntetőjogi következmények alkalmazását. A büntetőeljárási törvényben a „büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás” címszó alatt található, melyből kitűnik a különeljárással megcélzott eredmény, tehát a büntetővégzés. A büntetővégzés meghozatalára irányuló különeljárás lényege, hogy a bíróság nem vesz fel bizonyítást, így kizárólag a nyomozás során keletkezett ügyiratok alapján hozza meg döntését. A jogerős büntetővégzés egyenértékű a bűnösséget megállapító ítélettel, ugyanúgy ügydöntő határozat. Különbség azonban, hogy az ítélettel szemben a büntetővégzés nem mondja ki bűnösnek a vádlottat, csak megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, mely miatt szankció kiszabására kerül sor. Ezen különbség abból adódik, hogy a bíróság nem folytat le bizonyítást, tehát a vádlott meghallgatása sem történik meg.
Ilyen esetekben a bíróság az ügyészség indítványára vagy pedig hivatalból – az egyszerűsített eljárási forma sajátos igényeiből adódóan – bizonyítás felvétele nélkül, az iratok tartalma alapján dönt, az ügyiratok alapján büntetővégzést hoz.
A bíróságnak és az ügyészségnek a büntetővégzés meghozatalára irányuló különeljárás, valamint a bíróság elé állítást szolgáló különeljárás során azt kell mérlegelnie, hogy a büntetővégzésben alkalmazható jogkövetkezmények elegendőek-e, valamint a büntetés célja elérhető-e tárgyalás tartása nélkül. A kis vagy közepes tárgyi súlyú bűncselekmények és egyszerű megítélésű ügyek legegyszerűbb befejezése a büntetővégzéssel lehetséges. A bíróság elé állítás akkor merülhet fel elsősorban, ha tettenérés történt közvetlen szabadságelvonással járó bűncselekmény elkövetésekor, illetve a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény büntetési tételének a felső határa öt és tíz év közötti.
A büntetővégzés meghozatalának objektív és szubjektív feltételei is vannak. Egyes objektív feltételek az alapján csoportosíthatók, hogy a terhelt beismerte-e a terhére rótt bűncselekményt vagy sem. A szubjektív feltételek függetlenek a terhelt beismerésétől. A beismeréshez nem kötött és a beismeréshez kötött objektív és szubjektív feltételeknek együttesen kell fennállniuk.
Büntetővégzés meghozatalára van lehetőség, ha
-az ügy megítélése egyszerű,
-a vádlott szabadlábon van vagy más ügyben tartják fogva,
-a büntetés célja elérhető tárgyalás nélkül is, illetve
-háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekményről van szó.
A bíróság bizonyos esetekben az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén is büntetővégzést hoz, ha az ügy megítélése egyszerű, a vádlott szabadlábon van vagy más ügyben tartják fogva, a büntetés célja elérhető tárgyalás nélkül is és a bűncselekmény elkövetését beismerte.
A fentiek alapján tehát a törvény beismerés esetén kiterjesztette a büntetővégzés alkalmazhatóságát az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmények esetére is. A terhelt így ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén is mentesülhet a nyilvános bírósági eljárástól, miközben ugyanazon jogkövetkezményekkel nézhet szembe, mint az a terhelt, akit legfeljebb háromévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt vontak felelősségre és nem ismerte be a bűnösségét.
Az egyes bűncselekmények büntetési tételének megállapításánál az egyes bűncselekmények esetén meghatározott büntetési tétel felső határa az irányadó.
Az ügy egyszerűsége, mint szubjektív feltétel magába foglalja egyszerre a ténybeli és jogi egyszerűséget is, mely azt jelenti, hogy a tényállás a könnyen tisztázható az ügyiratok alapján, illetve nem merül fel probléma a jogi minősítés tekintetében.
További szubjektív feltétel, hogy a büntetés célja tárgyalás tartása nélkül is elérhető legyen. Ennek megítélése kapcsán a speciális és generális prevenciós szempontok kapnak jelentőséget, mint például a terhelt személyisége, életvitele, előélete, a cselekményhez való utólagos hozzáállása, a bűncselekmény helyi elszaporodottsága, köznyugalom jelentős megzavarása és a felfokozott közérdeklődés
A büntetővégzésben kiszabható büntetések, illetve intézkedések a Be. 740. § (2) bekezdése szerint a következők:
A bíróság a büntetővégzésben
a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kitiltást, sportrendezvények látogatásától való eltiltást, kiutasítást szabhat ki,
b) katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is kiszabhat, illetve
c) jóvátételi munkát, próbára bocsátást vagy megrovást alkalmazhat.
A büntetővégzésben két évet meghaladó tartamú szabadságvesztés nem szabható ki, már csak azért sem, mert ilyen tartamú szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére törvényi lehetőség sincs. Amennyiben tehát a bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben két évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása látszik indokoltnak az ügyet tárgyalásra kell kitűznie.
A bíróság az ügy beérkezését követő egy hónapon belül vizsgálja, hogy lehetséges-e büntetővégzés meghozatala. Amennyiben a feltételek fennállnak hozzá a bíróság egy hónapon belül hozza meghozza azt. A határidő számítása közvádas bűncselekmény esetén az ügy bíróságra érkezésétől, magánvádas ügyben pedig a személyes meghallgatás napjától kezdődik.
Fontos tudni, hogy a büntetővégzés ellen nincs helye fellebbezésnek, azonban az ügyészség, a vádlott, a védő, a magánfél, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt a büntetővégzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül indítványozhatja a tárgyalás tartását. A terhelt számára kellő biztosítékot jelent az, hogyha a büntetővégzést sérelmesnek tartja, kérheti tárgyalás tartását.
A tárgyalás tartása iránti indítványban az indítványozónak pontosan meg kell jelölnie, hogy a büntetővégzést miért tartja sérelmesnek. Amennyiben az indítvány kizárólag a kiszabott joghátrány végrehajtása körében tartalmaz rendelkezést vagy a határozat kijavítására irányul nem tekinthető tárgyalás tartása iránti indítványnak.
A tárgyalás tartása iránti indítványnak halasztó hatálya van a büntetővégzésben kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtására, kivéve, ha az csak a járulékos kérdésekre irányul.
Az ügyészség, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt tárgyalás tartása iránti indítványa alapján a bíróság előkészítő ülést tart, a tárgyalás tartása iránti indítványt azonban egészen az előkészítő ülés megkezdéséig visszavonhatja. Azon személy számára, aki indítványozta a tárgyalás tartását, kötelező a megjelenés az előkészítő ülésen. Amennyiben nem jelenik meg és előzetesen, haladéktalanul nem menti ki magát alapos okkal, úgy kell tekinteni, mintha indítványát visszavonta volna.
Amennyiben az ismert helyen tartózkodó terhelt részére nem lehet szabályszerűen kézbesíteni a büntetővégzést, azt úgy kell tekinteni, mintha a tárgyalás tartása iránti indítványt terjesztett volna elő. Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatására tett intézkedések eredménytelensége esetén amennyiben a távollévő terhelttel szembeni eljárás feltételei fennállnak az ügyészség indítványára áttérhet az elsőfokú bíróság ezen különeljárásra.
A bíróság hatályon kívül helyezi a büntetővégzést az előkészítő ülésen.
Be. 458. § (4) A büntetővégzés azon a napon emelkedik jogerőre, amikor
a) a tárgyalás tartása iránti indítvány előterjesztésére jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kérik tárgyalás tartását,
b) a tárgyalás tartása iránti indítványt visszavonták, vagy
c) a tárgyalás tartása iránti indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő ilyen indítvány előterjesztése nélkül telt el.
A büntetővégzésben kiszabott joghátrány kizárólag abban az esetben súlyosítható, ha a jogorvoslatot a vádlott terhére jelentették be, vagy ha az előkészítő ülésen vagy tárgyaláson új bizonyíték merült fel a vádlott terhére és így súlyosabb jogi minősítést kell megállapítani, vagy jelentősen hátrányosabb büntetést, illetve intézkedést kell alkalmazni.