Mivel a közúti közlekedés öleli fel a személyi és az áruforgalom legnagyobb részét, így a közúti gépjárműforgalom folyamatos növekedésével egyenes arányban növekszik a különböző közlekedési bűncselekmények száma is, így annak egyik jellemző megjelenési formája, a közúti veszélyeztetés is.
Tekintettel arra, hogy biztonságos közúti közlekedést fokozott büntetőjogi védelem illeti, a közúti veszélyeztetés Btk.-ban meghatározott tényállása szerint akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét, testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.
A bűncselekmény elkövetési magatartása – hasonlóan a többi közlekedési bűncselekményhez – a közúti közlekedés szabályainak megszegése. A közúti veszélyeztetés is – csak úgy, mint a közúti baleset – kerettényállásban szabályozott, így a közlekedési szabályokat nem a Büntetőtörvénykönyv, hanem a KRESZ tartalmazza, ezen felül pedig a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának a műszaki feltételeiről szóló, valamint a közúti igazgatással kapcsolatos jogszabályok is meghatároznak közlekedési szabályokat.
Azonban fontos, hogy a szabályszegés ténye még nem vezet a bűncselekmény megállapításához, ugyanis ehhez elengedhetetlen az eredmény, avagy a más vagy mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélyeztetése. A „közvetlen veszély” az élet vagy testi épség sérelmének reális lehetőségét, a személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelenti. Ez azt az esetet foglalja magában, amikor a veszély külsőleg is felismerhető, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. (BH. 2004.130.).
A közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény, következésképpen az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka kiterjed mind az elkövetési magatartásra – azaz a közlekedési szabályok megszegésére – illetve más vagy mások testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére. Az elkövető olyan helyzetet hoz létre, amely konkrét személyek megsérülésének, halálának előidézésére alkalmas. Azonban fontos, hogy ez utóbbi következményeket nem kívánja, és azokba nem nyugszik bele, hanem a baleset bekövetkezése, sérelem, halál okozása esetén valójában könnyelműen bízik azok elmaradásában. Ezt a jelenséget a jogirodalom „limitált veszélyeztetési szándék”-nak nevezi, mivel az veszély okozására a szándékosság, míg annak esetleges következményeire csak a gondatlansága terjed ki az elkövetőnek.
Ugyanis, ha a szándékosság ,,túlterjed” a közvetlen veszély okozásán és az elkövető kívánja vagy belenyugszik abba, hogy a közlekedési szabályszegésével más vagy mások testi épségét sérti, vagy akár kioltja, akkor súlyosabb – a körülményektől függően – élet elleni bűncselekmény megállapítására kerül sor. Ennek megfelelően egyenes szándékkal elkövetett emberölés bűntettét és azzal bűnhalmazatban a közúti veszélyeztetés bűntettét mondta ki a bíróság abban az esetben, ahol a terhelt az általa vezetett személygépkocsival az úttest jobb szélén haladó gyalogosok közül egyet kiválasztva azt halálra gázolta, míg a mellette haladó másik személy életét közvetlen veszélynek tette ki. (BH 2002.8.294)
Egy másik esetben halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felelt az elkövető a limitált veszélyeztetési szándéka miatt, mivel a terhelt magatartása indított el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezett a sértett halálát okozó közlekedési baleset, viszont szándéka pusztán a közvetlen veszélyhelyzet előidézésére, a halál okozására nem terjedt ki. (BH 2015.3.51.).
Fontos tisztázni, hogy mind az egyenes és mind az eshetőleges szándék esetén megállapítható a közúti veszélyeztetés bűncselekmény elkövetése, így egyaránt bűncselekmény valósul meg akkor, ha az elkövető cselekménye következményeit kívánja, mint hogyha abba belenyugszik. Ennek megfelelően közúti veszélyeztetés bűntettét eshetőleges szándékkal valósítja meg, aki az előzéssel kapcsolatos közúti közlekedési szabály szándékos megszegésével nyerges-vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel az előtte szabályosan lassító mikrobuszt vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszeríti, aminek következtében e járművet a vezetője a jobb oldali járdára felhajtva tudja megállítani. (BH 2010.10.424.). Egy másik bírói ítélet szerint a közúti veszélyeztetés bűntette nemcsak a mások életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyre irányuló egyenes, hanem eshetőleges szándék esetén is megállapítható, ha a terheltnek a közlekedési szabályok szándékos és sorozatosan megszegő magatartása alapján az következtethető, hogy e veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodott. (BH 2010.3.58.)
Az eddig leírtak alapján nehéz lehet elképzelni, hogy a gyakorlatban miként valósul meg a limitált veszélyeztetési szándék, hogyan lehet a bűncselekményt megvalósítani. A közúti veszélyeztetésre példa tipikusan a közúti közlekedésben való ,,ijesztgetés”. A bírói gyakorlat szerint a közúti veszélyeztetés bűntettét valósítja meg az a gépjárművezető, aki ijesztési szándékkal nekihajt az út jobb szélén parkírozó jármű mellett álló – akadálytalanul kikerülhető – gyalogosnak, s azt nekiszorítja az álló jármű oldalának, s ezáltal a sértett testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki (BH 2016.7.163).
Ugyanígy közúti veszélyeztetés bűntette valósul meg, ha a terhelt észleli a járműve előtt tartózkodó, őt az eltávozásban megakadályozni akaró sértettet, ennek ellenére nagy gáz adásával elindul, eközben a sértett jobb keze a gépkocsi visszapillantó tükrébe ütközik és a nagyobb sérüléssel járó balesetet kizárólag a sértett magatartása hárítja el. (BH 2009.12.345.). Szintén ezt a bűncselekményt valósítja meg az, aki az általa vezetett személygépkocsival a két személy társaságában gyalogosan haladó haragosát nagy motorhanggal 24-25 km/óra sebességre hirtelen felgyorsítva közelíti meg, majd csikorgó kerekekkel és csúszó gumikkal előttük 1,6-2,6 m távolságra hirtelen fékezéssel áll meg és ezzel a testi épségüket közvetlenül veszélyezteti. (BH 2008.8.336.)
A gyakorlatban tehát olyan elkövetési magatartások fordulnak elő, ahol egy közlekedési konfliktusból adódóan az elkövető például vészfékezésre kényszeríti a gépjárművet vezető sértettet, esetleg szándékosan, „megleckéztetési” célzattal leszorítja az útról vagy haladás közben a saját gépkocsija orrával a sértett gépkocsija hátulját finoman megtolja szintén ijesztési szándékkal. Ezzel a más vagy mások életének vagy testi épségének veszélyeztetésének, baleset okozásának reális lehetősége fennáll, azonban az elkövető ettől „komolyabb” következmény bekövetkeztét nem kívánja.
A bűncselekmény alanya tettesként kizárólag az lehet, aki a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt áll. Ez a személy elsősorban az, aki közúton járművet vezet. Itt fontos kiemelni azt, hogy a gyalogosok és az utasok nem tekinthetően a közlekedési szabályok hatálya alatt álló személyeknek, így a bűncselekményt elkövetni nem tudják.
A Btk. 240. §-ának (1) bekezdése értelmében a közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált. Ilyen eredményű baleset okozása – amely akár a közúti veszélyeztetés minősített esete is lehet – esetén tehát nem a közúton végrehajtott járművezetésre is a közúti közlekedés szabályai lépnek hatályba. Ha a baleset e szabályok megszegésével áll okozati összefüggésben, akkor a nem közúton járművet vezető személy is elköveti a közúti veszélyeztetés bűntettét.
A bűncselekmény minősített esetei
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a közúti veszélyeztetés súlyosabban minősülő alakzatainak megvalósításához elengedhetetlen, hogy az elkövető szándéka ne terjedjen ki ezen minősítő körülmények, mint eredmények létrehozatalára. Ugyanis, ha ez megállapítható, akkor súlyosabban büntetendő, valamely élet elleni bűncselekmény – emberölés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés stb. – valósul meg.
A három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel kell számolni akkor, ha a cselekmény súlyos testi sértést, annál is súlyosabbal pedig, ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz. Súlyos testi sértésről akkor beszélünk, ha a közúti veszélyeztetés által megindított okfolyamat eredménye a sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülése vagy betegsége. Maradandó fogyatékosságot okoz a bűncselekmény, ha annak elszenvedése következtében a sértett egy testrészét elveszíti, de ilyen lehet a test maradandó esztétikai elváltozása is. Súlyos egészségromlás pedig akkor lép fel a sértettnél, ha a sértés krónikus betegséget eredményez, meglévő betegséget súlyosabbá tesz. Tömegszerencsétlenségről abban az esetben beszélünk, ha a bűncselekmény következtében legalább egy ember súlyos testi sértést, további kilenc pedig könnyű testi sértést szenved el.
A bűncselekmény akár tíz évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, ha a bűncselekmény halált okoz, ennél is súlyosabban, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
Ugyan a bírói gyakorlat szerint a közlekedési bűncselekmények elkövetői nem a szó általános értelmében vett bűnözők, hanem a mindennapi élethelyzetekre reagáló, a közlekedésben naponta részt vevő emberek, akik az adott helyzetben nem biztos, hogy a legjobb döntést hozták meg mégis, a közúti veszélyeztetés – szándékos bűncselekmény lévén – a bírói gyakorlatban is szigorúbb megítélésű, például a közúti balesethez képest. Tekintettel arra, hogy a közlekedési büntetések közül – hasonlóan a járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményéhez – a közúti veszélyeztetés szándékos bűncselekmény, ezért a jogalkotó is igen szigorú büntetést alkalmaz. E körben tehát nem ritka a letöltendő szabadságvesztés sem, emellett ugyan a Btk. nem írja kötelezően elő a járművezetéstől eltiltást, mégis a közúti veszélyeztetés esetében a számolni kell a jogosítvány elvételével.
A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama 1 hónap, leghosszabb tartama pedig 10 év, a tartam megállapítását több tényező befolyásolja. Ilyen befolyásoló tényező lehet az elkövető személyi körülményei; például, hogy követett-e el korábban ugyanilyen vagy bármilyen más bűncselekményt, mennyi a balesetmentesen levezetett kilométereinek száma, hány éve rendelkezik jogosítvánnyal. A másik tényező pedig magának az elkövetésnek körülményei.
Tekintettel arra, hogy a közúti veszélyeztetés bűncselekménye adott esetben súlyos, akár letöltendő szabadságvesztés büntetéssel járhat, a hatékony védelemnek kiemelkedő jelentősége lehet. A mielőbb igénybe vett, szakszerű ügyvédi védelem segíthet akár a büntetőjogi felelősségrevonás elkerülésében vagy a büntetés enyhítésében, letöltendő helyett felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásában és az ahhoz kapcsolódó próbaidő, valamint a járművezetéstől eltiltás időtartamának mérséklésében, esetlegesen ez utóbbi teljes mellőzésében.
Az ilyen ügyekben számos olyan körülmény fordulhat elő, amely a büntetés mértékének kiszabásánál enyhítik a cselekmény súlyát, a védő az eljáró hatóságok figyelmét ezekre a terhelt érdekében felhívja, a bíróság pedig ítéletében azokat a büntetés kiszabása során figyelembe veszi.
Mivel a közlekedési bűncselekmények miatt indult eljárásokban a bizonyítás gyakran szerteágazó és bonyolult folyamat, ezért a közúti veszélyeztetés bizonyítása kapcsán a védő számos olyan aggályos körülményre hívhatja fel a hatóságok, a bíróság figyelmét, illetve szükség esetén közreműködhet kompetens igazságügyi szakértő eljárásba történő bevonásában, szakértői vélemény beszerzésében, amely körülményekre alapozottan a bíróság kedvező esetben akár a terheltet felmentő vagy enyhébb büntetést kiszabó ítéletet is hozhat.